A hétfői nap még a lányok utolsó antibiotikum bevétel jegyében telt.. Délután Szabolccsal útközben találkoztunk – boltoztunk – nagyon jó volt.. Majd irány haza.. Már majdnem otthon maradtunk de végül meghoztuk a döntést miszerint itt az ideje, hogy Íriszt is beírassuk a könyvtárba. Viola ennyi idősen már rég olvasójeggyel rendelkező személy volt..
Én is kivettem két szuper könyvet, amit már nagyon szerettem volna elolvasni – a könyvtárosnő talán egy picit őrültnek gondolhatott mert látszott rajtam, hogy igazán örültem.. Viola is – Írisz a könyvek közé kitett plüss játékoknak – de végül sikerült rávennünk hogy ő is inkább egy könyvet válasszon..
Kedd reggel Viola nem akart elmenni itthonról – de elmondtam hogy ez a tanköteles korú gyerekek sorsa – nem lehet csak úgy itthon maradni..
Sonkás rakott tészta
negyed kiló tészta
15 dkg sonka
2 tejföl
4 tojás
só
bors
metélőhagyma
sajt – reszelve
A tésztát megfőztem majd egy kivajazott jénaiba bele tettem és ráöntöttem a maradék hozzávalókból kutyult szószt. Tetejére reszelt sajtot szórtam és megsütöttem..
Íriszke itthon vegyes tyúkkatica szettben van – de azt állítja hogy ő egy kislány bambi vagy róka.. Mikor véletlenül pipikének szólítottam részletesen elmagyarázza ki is ő valójában..
Délelőtt doktornál voltunk egy három hetes izgulás végére értem – Szabolcs teljesen nyugodt volt ezen idő alatt – ezután mindenfelé kalandoztunk, mert olyan szépen sütött a nap.. Még a gombudvarba is eljutottam egy piros klipszért.. Ebéd után mindenkiben maradt egy kis édesség vágy. Így ovi után Violával ezt sütöttük..
Olasz süti
20 dkg vaj
méz – amilyen édesen szeretnénk
1 vaníliás cukor
2 tojás
25 dkg tönkölyliszt
fél teáskanál só
10dkg kukoricadara
1 evőkanál szeletelt mandula
A hozzávalókat összedolgoztam robotgéppel és kiskanállal kupacokat tettem a sütőpapírra viszonylag távol egymástól. 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem.
Láttunk egy nagyon jó kis filmet, amin jó sokat sírtam és bárkivel beszélek ajánlom figyelmébe, bár nem tudom az alapján amit mondok megnézik – e mert azt szoktam mondani hogy olyan jó sokat sírtam rajta.. – Miss little sunshine
Egy hét kimaradt, de ma csütörtök réven jött Emőke, azután pedig négyesben átmentünk a Westendbe keresztlányunknak ajándékért. Viola a megszerelt rollerrel, Írisz pedig motorral..
Időnként el szoktam mondani a lányoknak - mikor belefeledkeznek a vízfolyatásba, hogy ne csinálják – mert az afrikai gyerekeknek alig van vizük – így mi se pazaroljuk.. és ehhez hasonlók..
Violában megragadt ezzel kapcsolatban valami, mert ma este mikor az apjával olvasták az esti mesét, amiben távoli földrészekről volt szó ezt mondta: „Afrikába is repülővel kell menni és vinni kell vizet…”
Nagyon izgultak hogy kapnak e virágot ma Szabolcstól – teljesült a vágyuk plusz némi finomsággal tértek haza a boltból – mire Viola közölte hogy a kedvence a nőnap.. Egyik ezek közül egy sós tortilla volt aminek az alján sok só maradt és állítólag csípet.. Mondtam hogy akkor adják oda nekem mire nagyobbik gyermekünk így szólt: „Én eszek, mert nekem nem jelent akadályt..
Este az ágyban szintén Viola dalra zendített, én is csatlakoztam – Cifra palota – mikor a végére értünk Íriszek megszólalt: „És engem nem énekeltek” – elkezdtem nevetni és összepuszilni hogy milyen cuki – az arcát letörölte, hogy milyen undorító majd elénekelte saját szerzeményét az Íriszke és a keselyűt..