A pénteki napot lemondtuk az oviban, mert körülbelül egy hónapja megbeszéltem anyuval hogy a kislányokat vállalja el szombatra.. de egy nappal korábban mentek.. Viola egy hete visszaszámolt, hogy melyik este fogja Klárika betakarni..

Szabolcs korán reggel elment, de azért délelőtt ráért egy kicsit és kivitt minket a Corába mert Betti mondta, hogy 500 forint a gumicsizma és először azt gondoltuk, hogy csak Íriszkének kell, de megnéztem Viola örökölt csizmáját aminek szintén lyukasnak látszott a talpa – nem volt sok darab és teljesen más méretet kellett vennünk mint amekkora egyébként a lábuk – mert valószínűleg el voltak számozva – de egyforma színűt kaptak..

Már hajnalban indulásra készen voltak – és azt is kijelentették, hogy ők bizony nem alszanak.

Csütörtök délután egyedül mentem Violáért és útközben elmagyarázta, hogy ha elejtek valamit az úttesten a földre, akárhogy sírok nem mehetek el érte – és a végén még hozzátette hogy megértetted Évi.. – emlékeztettet az ominózus esetre mikor Íriszke még babakocsis volt és egy felhúzható mozdony volt a kezében, amit leejtett és miután átvittem őket a túloldalra ahol rettenetes bőgésbe kezdtek visszamentem megnézni hogy mi maradt belőle..

Két leveshez szoktam rántást készíteni; köménymag és a fokhagyma mára ez utóbbit készítettem..

Fokhagymakrém leves

6 gerezd fokhagyma, de ha egy egész fej az még jobb

olaj

liszt

víz

só

bors

tejszín

Fokhagyma nyomóval összepréseltem a gerezdeket és közben megcsináltam a rántást majd bele tettem az áttört fokhagymákat, felöntöm vízzel és megfűszereztem. Nem sokkal később bele tettem egy kávétejszínt. 10 percet főztem mikor már egy kissé lehűlt jött a szokásos kedvenc háztartási eszközöm a botmixer.

Szabolcs reggel azt mondta, miközben magányosan ült az asztalnál, hogy finom lehetett ez a majonéz. Majd közölte hogy némi rókaszőrt lát benne – na ekkor esett le – nem szoktam majonézt enni de ez olyan finom volt - és gondolja, hogy itt járt Vuk. (Szerinte ilyen vagyok mikor a kedvenc ennivalóimról van szó) Erre azt mondtam, hogy most csináljak nem tehettem meg hogy nem adok neki.. – teljesen egyetértett velem..

Ebéd után nem sokkal jött anyu a lányokért, Szabolcs meg ment dolgozni így hatig ráértem. Eleinte nem is tudtam mit kezdjek a hirtelen rám szakadt nagy idővel. Aztán bementem táncolni és után elmentünk a Bombay Expresszbe mert maradt még némi Erzsébet utalványunk, amit Ritától kaptuk és az egyik szabad esténkre tartogattuk. Aztán csak úgy sétálgattunk a városban és csokit ettünk.

Szombat reggel egészen furcsa volt úgy ébredni, hogy nem kér senki semmit… Elmentünk reggelizni meg kirándulni – majdnem felsétáltunk a Jánoshegyi kilátóhoz – annyira fújt a szél hogy a fák úgy nyikorogtak mint az ajtók.. Lefelé olyan utakra vezetett a drága férjem, hogy közöltem vele – ezek után nyugodtan jelentkezhetek kaszkadőrnek.

A délelőtt hátralévő részében a makói nyuszi húsvéti küldetését teljesítettük.. Szabolcs hamarabb ment a színházba én meg megleptem magam egy karika klipsszel.. A színházak éjszakája alkalmából felolvasta két mesémet – persze kettőnkön kívül ezt más nem tudta.. Az esti flashmob után elmentünk a villámfilmszínész képzőbe, Ritáék meghívtak a Bombay Expresszbe – most húsosat ettünk – aztán kettesben benéztünk még Vígszínházba..

Reggel továbbítottuk a templomban a húsvéti csomagokat, majd útban Velence felé eszembe jutott, - és ezen nevettünk, hogy mikor az első kocsinkat megvette 6 éve januárban (Renault 5) – akkor azt gondolta, hogy olyan franciás lenne ha garbóban vezetne – aminek a következménye az lett hogy megfázott – és mivel Violát akkoriban óvtuk mindentől csak szájmaszkban lehetett otthon..

Miután felvettük a kislányokat – némi étel társaságában – amiben nagyon reménykedtem mert nem főztem mára – végre Szabolcs is megnézhette élőben az őzikét aztán hazahozott minket és ment dolgozni..

Délután befejeztük a lányokkal félbe hagyott kártyapartit és megint megnézték „nyálasEjugént” – akire Írisz azt mondta hogy szereti..