Azt hiszem, hogy a nagyon éjszakába nyúló filmnézést nem biztos, hogy vasárnapra kell időzítenünk – ha a gyereket 7: 15 re kell vinni az oviba.
Szerencsére Szabolcs hasznosan akarta tölteni a hétfő reggelt – így vállalta a hajnali túrát..
Nekem meg sikerült kiürítenem két játékos dobozt, melyek hihetetlen formájuk miatt nagyon praktikátlanok és teljesen elütöttek otthonunktól és mióta először hozzánk kerületek, azóta szerettem volna megszabadulni tőlük és végre a mai napon sikerült.. – mikor Szabolcs hazaért azt mondta, hogy olyan a lakásunk előtti kis beugró mintha kitették volna valakinek a szűrét.
Íriszkének találtam egy tenyérnyi hátizsákot, amibe sikerült belegyömöszölni a lakásban található homokozó felszerelés maradványokat és egy dezodort…
Ebéd után mentünk Violáért, mert Mátyásföldön most tartottuk a születésnapját. 
Előtte beugrottunk még az Ikeába, Íriszke itt töltötte az alvóidejét. Kaptam egy papucsot mert az itthoni lábujjköztim szétjött és egy csattal rögzítettem Szabolcs tanácsára. Mikor felvettem olyan volt, mintha éppen egy sziklás hegyoldalt készültem volna megmászni..
Másnapi ebéd letudva, mert kaptunk ellátmányt – savanyú káposztaleves húsgombóccal valamint csirke gombás szósszal.. ilyeneket még nem csináltam.. Erről eszembe jutott az első szerelmi szakácskönyvem.. Mikor megismerkedtem Szabolccsal és elkezdtem hozzá járni Debrecenbe, anyu úgy gondolta, hogy ideje megtanítania főzni.. – lediktált pár receptet… én meg készítettem egy szakácskönyvet – megismerkedésünk után 19 hónappal odaköltöztem, majd 5 hónappal később megkérte a kezem és 4 hónap múlva elvett feleségül – valamit csak tudott az a szakácskönyv…
Viola odavolt az ajándékokért – természetesen kapott egy műanyag szarvast, egy szárnyas pónit és egy vidámpark építőt - egyszer elvitte az apja és azóta is emlegeti. Nagyon vágyott egy klipszre mióta nekem is van és azt hozzátette, hogy most már szerencsére nem kell próbálgatni az enyémet…Mindenki nagyon elégedett volt, hogy Íriszke nem féltékeny az ajándékok láttán – majd egy óra múlva rádöbbent hogy ezek bizony nem az ő tulajdonát képezik és morcos arccal kiabált hogy ezt a szárnyas pónit csak kölcsönadta neki Biola… Azt hiszem Szabolcs megsajnált mert kaptam egy sapkát… Ugyan ma volt rajtam egy amit nagyon szeretek csak egy kissé nagyra sikerültek benne a lyukak és fázik benne a fejem..
Ma hármasban mentünk az oviba – úgy éreztem magam, mint a jégbárban ahova múltkor elmentünk, csak ma reggel nem volt kedvem mosolyogni… Íriszt egy cseppet sem zavarja a hideg, ha arról van szó, hogy meg akar sértődni.
Egész délután saját készítésű szakácskönyvemet kerestem és eltűnt a konyhából. Ebből kifolyólag az össze polcot és dobozt átnéztem – többször is – sehol semmi.. helyette viszont olyan dolgokra bukkantam, mint a 16 éves koromban írt levelek:
„Olyan rossz, mert megint szemtelen voltam és nem mehetek színházba, pedig szerettem volna megnézni a Godspellt. Szerintem szörnyű a levélpapír amire írok, de Orsi vette nekem. Mondtam neki: - Orsi légy szíves olyan levélpapírt hozz ami nekem is tetszik. – Oké. Erre ilyet hozott… Mikor jöttünk fel Pestre a vonaton volt egy kisfiú, aki először ráütött a kezemre, majd ráült a táskámra és ezek után azt kérte, hogy játszunk sorompósat. Az út vége felé kezdett megőrülni és elkezdte húzogatni a hajamat mikor nem figyeltem rá. Erre az anyukája leültette és elállta az útját, nehogy fel tudjon kelni. A dolgok, amiket leírtam nem igazán függenek össze, de ilyen sorrendben jutottak eszembe. Sok puszi az egész családnak. Gulácsi Éva hercegnő.”
Amúgy mai főzésem abból állt, hogy megmelegítettem a tegnap kapott dolgokat – a tűzhelyen, és tejfölt tettem a levesbe– ez olyan negyedperces dolog volt… Mára konkrét receptem nincs, csak egy jó tanács – mindig legyen otthon tejföl...
